Itt vagy már te hamis
nézek
túl
a
párába vesző messzi partokig
és
nem akarok hinni neked
meg sem értem hajnali üzeneted
magasan a nap
ragyog
zizzenő levél
földre
még
nem
ér
de
túl már sárga foltok
hazug
ostoba
koboldok
csorgatnak szanaszét rozsdás színeket
vízre hajló ágon
aranyszín remeg
sárga foltok az erdő mélyiben
őszt
sejtenek
ostoba jelen
még
a
nyarat
ölelném
őt
hívom
kérlelem
maradj
forró csókodat ha tarkómra nyomod
elképzelem
hogy
porban
játszadozó
csodákat álmodó
boldog gyermek vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése