Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. szeptember 19., szerda

A hangod megmarad



Már nincs kinek
mégis
megírom
neked

tegnap aranyló délutánban
a
kertben jártam
talán éppen ott
hol
a
táj szépsége téged megfogott


valami félelem átfutott rajtam
nem vagy már
nem állsz meg földi réteken halkan
aztán
ahogy
jött
illant is a gondolat
pazar öröm áradt szét a napban
néztem a vizet
szélben hajlongó sárga virágokat

és
este
égi titkokat keresve
megtalált a bánat

elmentél a csillagok már felőled sziporkáznak


fáj ez a nagy űr
könnyek közt alig látom a betűt
hiába olvasom
"amit írsz gyönyörű"
hiába
zsémbelés
dicséret
az
ég
eltakar
elfed
elvesz téged

sokadszorra hát sikerült
neki
szép hangodat fogságba ejteni
nem érkeznek többé szívbe szorult mondatok

éjszaka van
a
palmürai romok dőlt oszlopai fölött szitáló csendben
pihensz talán
vagy
meglelted utadat végre
a
csillagmiriáddal ékesített végtelenségbe....
 
 
/I. F.!
Nem feledem azokat a hosszú éjszakákat, amikor - megszökve a monoton világból - órákon át versekkel töltöttük meg az étert... azok a szavak, mondatok, kincsek megmaradtak nekem./
 

2 megjegyzés: