BALATON- ton, ton, ton....

 
Balaton ügyileg fenemód nagy elmaradásaim vannak...

Be kell vallanom.
Most, hogy áll a belháború, hogy ez a szemét vírus sakkban tartja a piheni vágyó honpolgárokat, s hosszú, mondhatni végeláthatatlan sorokban kényszerülnek a nagy tóhoz furikázni - szinte lelkiismeret furdalásom támad, hogy eleddig hanyagolva vagyon itt a nagy TÓ!

Na jó, ha már a vallomásoknál tartunk, valóban az Adriáról több poszt is van, mert nekem a nagy szerelem a TENGER, tiltás, ajánlás édeskevés - én a tenger érintését szeretem. Nagyon! Nyomát bőrömön hagyom, s csak az esti tussss mossa le rézbarnán világító bőrömről a sót, és a gyógyító nedvek maradékait. 

Tévedés ne essék, nem promotálom most a tengeri lubickolást...
Mert rögvest szeptember lesz, aztán a sorompók leeresztődnek. 

Inkább bevallom fölöttébb részrehajló voltomból adódó mulasztásomat:
Balaton címszó alatt össze és vissza 3 db bejegyzést követtem el itt.
Kedvencem: https://partfal.blogspot.com/2017/03/rokazzunk.html

Eszembe is jutott minap, amikor sűrű pofozkodások közepette a teraszon aludtunk éppen a történetben is említett S. unokámmal, s akinek éppen hogy látszik feje búbja.

Nem, nem őt pofozgattam, se nem ő engem, a szúnyogok miatt magamnak kevertem le néhány félrecsúszó frászt, midőn szemtelenül és kéretlenül a fülembe muzsikáltak. Hangosabban, mint a száz tagú cigányzenekar.
Éjszaka volt, a csillagoknak sehogyan sem volt kedvük hullani. Néhány műhold, és távolodó repülő fényét követve érkezett el az álom. 
És!
Az éjszakai avar zizegés, de nem, nem róka volt, talán egy sün, vagy egy menyét, aki kereste a menyét.
Éjszakai felvételek nem készültek, csendben figyeltem a neszeket, köztük a legédesebbet, szuszogó drágaságom mocorgását, aki legalább egy éjszakán át tűrte a kemény fekhelyet, s a zümmögő kórus meg-megismétlődő rohamát, hogy velem együtt kint a szabadban alhasson.

Nos az alvást én szokás szerint nem vittem túlzásba, inkább "nézegettem" a napi képeket, véstem magamba a perceket. És hálás voltam az együtt töltött gazdagon áldott időért!

Pedig el kell elárulom - szép volt a tó!

A hatalmas fellegek, a riasztások izgalma, a madarak, hajók, vitorlások. A mesefinom, hatalmas kürtös kalács, a Bagaméri fagyi, bár most nem maga mérte a mester.
A közös torna, labdázás, az este, és a reggel.
Szép és rövid!

Gyakran felidézem rövid nyaralásunk legszebb képeit!
Éljen a nyár, a magyar tenger, meg minden tengerek, hegyek, völgyek, kalandok!