Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2020. augusztus 6., csütörtök

Hűség....2011

A túlsó partot alig látom
pára fedi a vizet
ködös szürke ez a reggel
azt hiszem elfelejtelek
nem látok át a cselszövésen
álmom már nem ejt rabul
elrejtettelek szívemben
most csak állok szótlanul

kifosztottam magam
szél fújta el minden kincsemet
tört pillanat s szerelmedből
bennem
semmi sem maradt

hűség
láncok
félelem

örökös rabok leszünk
hittük átfonja egymást minden út

napok
hetek
évek
teltek
egymás nélkül élünk
és
álmodunk

sóhaj

lehelet
szürke elvetélt nappalok
nem áltatom magam
köd sivatagban nélküled
elveszett 

fáradt vándor vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése