KAMRA

 Alaszka, Alaszka - atlasz került az asztalra és sokáig nézegették, méregették, hogy hol is helyezkedik el, milyen messze van és miként juthatnának el oda. Frici kutyaszánról ábrándozott, s arról, hogy esetleg átkelhetnének a befagyott tengeren. Rudi vágya az volt, hogy menjenek inkább helikopterrel, valahogy a tengeren való szánkózás nem volt ínyére. Csupán Slampusz maradt a valóságban, semmiféle kalandon nem gondolkodott. Pontosabban gondolt kalandra, de annak a semmi köze sem volt Alaszkához. Gyorsan munkához látott, elővéve a kamrakulcsát, és sufniét is, hátha adódik egy pillanat, amikor... Amikor megléphet, hogy meglesse Enyvest! De csak titokban, hogy Mikulásnak ne tűnjön fel a dolog, mert az öreg bizony jól ismerte őket és huncut pillantásaik elárulták, ha rosszban sántikálnak. Azt tervezte, hogy gyorsan végez a teljesíthető kívánságok listájával, s utána lelép.Természetesen azt is kieszelte, hogy hogyan...

Fogta a kamra kulcsát, s kinyitotta az ajtót - kint veszettül fújt a szél, és éles hószilánkok vágódtak pofácskájába. Fenébe, hogy a benti ajtózárat még mindig nem javítottuk meg, nem kellene kerülnöm - morogta magában. A benti ajtón át közvetlenül a kamrába lehetett lépni valamikor. Valamikor, ami éppen az Enyves Dzsóval való első találkozás idejére esett. Nem ma történt az eset, de nem is tegnap volt, amikor Enyves úgy gondolta, hogy a csokoládé iránti sóvárgást könnyedén kielégítheti Mikulás kamrájából. Annak, a szerencsére sikertelen kísérletnek nyomán lehetetlen kinyitni most az ajtót bentről. Slampuszt ma is elfogja az izgalom, ha arra késő délutánra gondol, de most nem csak a lassan homályba vesző alkony miatt volt izgatott, arra is gondolt, hogy most lenne itt a remek alkalom, hogy kereket oldjon. Meg arra is, hogy Enyves lustább annál, hogy a jeges szélben az erdőben barangoljon. Megfejthetetlen, hogy mit akart a levelekkel - gondolta a krampusz és szélesre tárta a kamra ajtaját. Kupacokban, mit kupacokban, inkább hegyekbe halmozva várták a finomságok, hogy végre szép kis piros zacskókba, zsákocskákba kerüljenek, s mielőbb eljussanak a gyerekekhez. Kimondani is gyönyörűség - csokoládé, drazsé, szaloncukor, marcipán és cukorka - töménytelen mennyiségben. Slampusz elégedetten végig nézett a dobozokon, az idén nagyon is előrelátó volt a Mikulás, amikor megrendelte az édességeket, nehogy úgy járjanak, mint tavaly. Majd elővette a létrát, hogy a legfelső dobozt elérje, felmászott rá és nagyot nyújtózkodva belekapaszkodott a dobozba, és ebben a pillanatban a nagy durranással becsapódott az ajtó... Slampusz megingott, s lepottyant a létra tetejéről. A doboz meg leborult, s hatalmas szaloncukor eső terítette be a krampuszt. Már sokszor álmodott ilyen mesés pillanatról, hogy szaloncukor potyogjon az égből, azonban ez most nem volt a legszerencsésebb alkalom. Hiszen a kulcs kívül maradt, az öreg zár nyelve kattant, s a kulcs kint lehullt, és a krampusznak fogalma sem volt róla, hogyan jut ki a kamrából. Mielőtt kétségbeesetten kiabálni, vagy dörömbölni kezdett volna sebtében kibontott egy, két papírt, volt az három is, hogy a nagy ijedelemből valami haszna legyen. Majd a sztaniolt gyorsan zsebre vágta, s kimászott a kupacból. Édes élet lenne itt és így elheverészni - de a szél kint egyre vadabbul fújta a jeges nótát, s krampuszunk füle fázni kezdett. Tudta, hogy a benti zár rossz, így azon át nem tud megszabadulni. De dörömbölni, kiabálni szabad! Segítség, segíítség, segííítség! - harsant fel a hangja és nagyokat koppintott az ajtóra. Nem kellett soká várnia, bent azonnal meghallották, hogy baj van. Mikulás  már régen elfelejtette, hogy rossz a zár, egy darabig próbálkozott, de hamar rájött, hogy így nem tudja a krampuszt kiszabadítani. Frici az első hangra ugrott, felkapta a kabátját és futott kifelé, jéghideg szél bundájába kapott, a hópelyhek füleit csipkedték, de ő fürgébb volt náluk, a vékony hóban gyorsan megtalálta a kulcsot, és nyitotta is az ajtót. Slampusz örvendezve fogadta szabadítóját. Frici a kamrába benézve látta, hogy barátja bokáig áll a szaloncukorban. Szép az élet drága cimborám! Legalább a kedvenced pottyant a fejedre?! Dehogy! De azért bánatomban befaltam párat - nevetett Slampusz és egy szaloncukrot Frici szájába gyömöszölt! Ilyen ez a karma, akarom mondani kamra...