Virgácsok....

 Csend telepedett a szobára. A zacskók sorban megteltek édességgel, mogyoróval, apróságokkal, s egy nagy kosárba kerültek, miután Slampusz megszámolta valamennyit, hogy tudják hol is tartanak. Rudi kezében csattogott az olló, alakultak a virgácsok. Az aranyspray már régen a gallyakra száradt, utolsó simításként egy-egy piros szalag is rájuk került.

Emlékeztek, amikor a virgácsnak valót gyűjtöttük?! Micsoda kalamajka volt! - kérdezte társaitól. Egymás szavába vágva idézték fel a történteket. Mikulás te is emlékszel?!- kérdezték az öreget incselkedve. 

Sosem fogom elfelejteni - válaszolt nevetve. 

No azt nem is csodáljuk! Néhány percre félbemaradt a munka és lassan az emlékmorzsákból  összeállt a történet.

Hogy is volt?!

Mikulás házának közelében volt egy ligetes erdő. Abban az erdőben pedig különösen szép bokrok nőttek, onnan szoktak ágat, gallyat szedni, s lesz belőle virgács a csintalan gyermekek számára. Történt egyszer, úgy három évvel ezelőtt, hogy egy nagyon esős ősz után hirtelen beállt az erős fagy. A föld nem tudta lenyelni a sok vizet, s az gyorsan megfagyott a nagy hidegben. A fák alsó ága olyan volt, mintha csipkefüggönyt akasztottak volna rájuk, sziporkáztak a napfényben. A korán érkező fagy megakadályozta, hogy a krampuszok elegendő ágat szedjenek. Napról napra halogatták, hogy újra kimenjenek az erdőbe, de amikor már csak egyetlen köteg virgács volt a kamrában nem lehetett tovább várni. Mikulás kiküldte a krampuszokat vesszőért, nekik azonban nem fűlött a foguk a dologhoz, de hiába húzták az időt, csak el kellett indulniuk. Slampusz egy kimustrált puttonyt vett a hátára, hogy abba pakolják majd a virgácsnak valót, Rudi vitte a kézifűrészt, Frici pedig egy nagy gombolyag spárgát, hogy legyen mivel összekötözni a levágott gallyakat. Közben azon dünnyögtek, hogy milyen macerás  a virgács készítés, ha ezt tudnák a gyerekek, akkor soha többé nem rosszalkodnának, nem nyafognának, egyáltalán azonnal megjavulna mindenki!!! Ahogy elindult a menet már az kész móka volt, ide-oda csúszkáltak a jeges úton, de hiába próbáltak alkudozni Mikulással, nem volt kibúvó. Mert ő csak azt hajtogatta, hogy nem készülhetnek el a rosszcsontok csomagjai virgács nélkül... Akárhogyan is bizonygatták, hogy ez egyszer túlélik a gyerekek, meg különben is elég lenne, ha vöröshagymát, krumplit, vagy széndarabokat tennének a zacskókba figyelmeztetésül. Az öreg csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy ő bizony nem fog változtatnia a régi szokásokon. Mit volt mit tenni, szót kellett fogadniuk. A ház közelében még boldogultak valahogy, hiszen az ösvényeket naponta megszórták hamuval, vagy némi tört szalmával, forgáccsal, éppen mi akadt. De távolabb már, ahol a jégbe fagyott fák álltak nem volt semmi ötletük, hogyan is gyűjtsék össze a szükséges mennyiséget. Karnyújtásnyira piroslottak előttük a szép ágak. Rudi felemelte a fűrészt, hogy levágja a legközelebbieket, de megcsúszott és ahogy kapálózott meglökte Fricit, akinek a kezéből kiesett és elgurult a gombolyag. Slampusz lába belegabalyodott a spárgába, előre bukott és a puttony rázuhant Rudi fejére. Kezek, lábak összevisszaságában azt sem lehetett tudni, hogy ki kicsoda, s hogy mi történt, hiszen mindhárman a földre kerültek. A jég fogságába estek, akárhányszor próbáltak feltápászkodni valamelyikük mindig visszarántotta a másikat. Percekig tartott a próbálkozás, s addig-addig dülöngéltek jobbra-balra míg nekicsapódtak egy fának. Végül a fa törzsébe kapaszkodva tudtak felállni, de onnan egy tapodtat sem mozdultak el. Szarka Sziszit kérték meg, hogy értesítse a Mikulást. Sziszi vitte is a hírt azon nyomban. Mikulás pedig elővette a szánkóját, egy vödör hamut tett rá és azzal igyekezett a bajba jutottak segítségére meg egy termosz forró teát is tett a zsebébe. A jeges út őt is próbára tette, elesett és lerepült a fejéről jó prémes sapkája. Mire ahhoz a fához ért, ahol szinte jéggé dermedve vártak rá, már alig volt ereje kiszórni a hamut, hogy a krampusz gyerekek kikerüljenek a jég fogságából. De végül sikerült! Szarka Sziszinek köszönhetően a lepottyant sapka is visszakerült Mikulás fejére. A krampuszok újra erőre kaptak a teától, mely átmelegítette elgémberedett tagjaikat. Felültették az öreget a szánkóra és hazahúzták. Így esett, hogy azon a télen néhány gyereknek virgács helyett szén, meg hagyma került a csomagjába.