Mesekék
Kiderül végre az ég
felhők szegélyén már ott csücsül a nap
szarkák galambok röppennek fel
szárnyuk ágakkal - bogakkal össze most sem akad
szél szaladgál és rendezkedik
gyűrt papírdarabot magasba repít
szanaszét üde tavaszi színcafatok
fáradt bokor alatt
korhadt levelek közül
kandikáló fénysárga szirom pamacsok
az
út kanyargós és sima
halkan gurul a kerék
pofidon mosoly
szemed a mesekék száz felé tekint
ide és oda is benéz
márciusi szellő hiába legyint
sapkát ráncigálsz és ránk nevetsz megint
kavicsok és kövek között
fehér és lila foltok
öreg kerítések
bársonyos puha üde rügykoboldok
korai
napocska serényen teszi a dolgot
mindenféle színtubust szorgosan kibontott
szanaszét csorog a festék
hogy
rétek és utak szegélyét enciánra fessék
mosolyogsz mocorogsz
elkerül az álom
századszor fordulunk kacskaringós ösvényen
míg
megérkezik végre
könnyed pilleszárnyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése