Az ég már készülődik
nyílik és tágul
egyre többet látni
az
éjszaka elárvult világból
kényes kis szelek játszanak
más itt mint tegnap
nyoma sincs ádáz
őrült szélviharnak
porcukor szóróból
a
hó itt maradt
folyó mélyén alszanak még
az
igazi nagy halak
csillag sem látszik
mint
egy órája még
csalóka fény sziporkázik
a
víz ezüst tetején
szótlan
késpengés magányba hullt a február
versike sugallja
hamar itt lesz a nyár
de
ma
még
tébolyult éles fényt gyújt a reggel
felhők peremén
s
jégpermetet lehel
szirmokra fagytak eltévedt pelyhek
szemérmes rózsaszín
robban és folyik
vérrel és vörössel
a
hajnal ma éppen fukarkodik
távolban
valahol egy messzire robogó vonat
fájdalmasan
hosszan
felsikít
kétségek közt kalimpál a szív
siratja a béke megszokott szelíd perceit.
(Vers háború idején...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése