Merj álmodni ébren...
Magasba kap a szárnyaló madár
tüzes perzseléssel
tombol már a nyár
és
végre
ide
megérkezem
furcsa kanyarodás
újra élem mégis
távoli "leg" hegyek
örökös szerelem
vonzzák a szememet
zöld és kék
néhol mélybarnán sötét
máshol
elvakít a fénylőn sárgás létöröm
jönnék hozzád akárhányszor
lábam ütemre táncol
szép vagy és gyönyörű
dúdolom
száz sóhaj
ezer szó
duruzsló mondatok
bőrömre hullat a szél
megannyi emléket
itt is veled vagyok .
Kortalan utazá
megint
és
mindig ha erre járok
kutatom nagyanyám elveszett lépteit
hol járt
merre borzolta szellő
kendő alól kikúszó tincseit
miféle érzés vezete
vitte őrült határokon át
ösztön
erő
vágy
kergette
hogy megláthassa nagybeteg fiát.
Most
paloták és viskók
változó képek
idő varázsoló
hittel
összecsúszik múlt és jelen
tegnapom távoli
s
a
ma is esetleges
mindent megnézek amit csak érdemes
pajták
lovak
gólyák és pocsolyák
híd ível át az életen
és
a
lustán ténfergő Ipolyon át
hőség
riadó
szívhely kiadó
s
máris
belefészkeli magát
ez
az
édes szorongató kép
messzi várrom és kék ég
lustán felfelé futó rét
vadvirág a kert alatt
lassan elveszti a színét
s
a
bálák
sárga búzatáblák
bokrok
öreg kéményék
megroggyant tornyok
távoli
tarlón pihenő őz
határtalan érzés
marad nekem
múltamba visszasietős
gyerek vagyok
lépkedek
talpamra minden szúrást
bökést
odaképzelek
aratás illat
dolgozó gépek
hullámzó lankák
arany vidékek
füst
por
fájdalom és hála
ül meg a szívemen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése