Meglesem ahogyan az ég
hajnaltájban
széthúzza földig leérő mélysötét függönyét
és
a
nehéz hosszú brokát mögül
felsejlik túlparton
a
MA
új nap és újabb létcsoda.
Álmok és remények
egymástól távolodó
felhőréteg
kormos és piros
pazarlóan dús vonalak
ágak és bogak
nyújtózkodva jelre várnak
szenderülő vágyak
dőlt törzsek
hemzsegni készülő zöldek
mélységes mély avarszőnyegen
átküzdi magát a korai hóvirág
titkos erdei utak mentén
kacéran tavaszt játszik
libben
mulat
majd szirmot szakító szélben
megszeppen
tisztán hófehéren
sóhajt
hisz alig éltem...
s
Én
balga
könnyet hullatva nézem
kincseim és veszteségem
szépségét mutogatva tárul elém a táj
figyelek hogy suttogását jól halljam
megértsem
üzenete
kezdet és vég
mindennapos törékeny mesék.
Ablakkereten innen és túl
aprócska fényjelek
folyón
tükrön
üvegen
nyomokat hagyva
kalandra hívnak
s
bújócskát játszanak ma is velem.
