Az utcán végig
s
a
tereken
is
átragyog a delelő nap melegsége
hófoltok
koszszürke kupacai lábaim alatt
de
én
csak fölfelé nézek az égre.
Templom tetőn
szép sorban ülnek a galambok
kupola ragyog
s
mögötte a lég
csupa
csuda kék
szívembe csókol a nap
ringatja sóvár titkaimat
s
a
vágyat
hogy lássam minden távoli szegletét
a
te
szemeddel is a táguló világnak.
Csodálom a lét könnyű igézetét
közben lépteimet megnehezíti
a
szépséggel összekapaszkodó bánat.
 |
Az is egy költőre váró "feladat", hogy egymást követő sorokban írja le azokat az érzéseket, melyek az emberben egyidőben vannak jelen.
VálaszTörlésA szépséggel összekapaszkodó bánat?
Valahogy így is lehet és ugyanabban az egy sorban.