Élünk és...

 

Tulipános....

 Mindenkimnek, aki Zsuzsanna...!

Nagymamámtól örökölt nevem nekem is Zs..., de soha senki nem hívott így.

Rá (aki lengyel "beütéssel gazdagította génjeinket) és drága Zsuzsanna kedvesre gondolva e két csokorral köszöntöm magunkat.

Kerti virágaim még szunnyadnak, a hóvirág aléltan hever a fagyos földön. Gerlék szedegetik az etetőből kihullott magvakat. Hideg van, tűz pattog, kortynyi pálinka poharamban, hogy egészségünkre emeljem!

A víz fölött csillanó fények, csodás az élet, Isten éltessen minden ünnepeltet!

 

 

 

ZÁTONY

 

Omló partoldal Szigetcsép felé.

Utamat járom

kanyargós erdei ösvény

természet ringat

mogyoróbarka táncol

bokor

hajlik

arcomba vág az ág

fény könnyeztet

belém bökdösve csalfa sugarát

nehéz a kabát s a sapka

sárkolonc a talpamon

valami mégis azt sugallja

menj végig választott hosszú utadon.

 

S

hogy

káprázattal kecsegtessen

barnás vastag avar alatt

icipici lándzsák

kék csillagvirágok moccannak

pamacsokban hóvirág is akad

keskeny

óvatos fehér szirom

zárva még

fagyosan suttogó hajnal

intette iparkodni kár

visszatért a jég s a szél

a

tavasz még nagyon messze jár.

 

Tócsák peremén nyomok

hegyes karmok

keskeny paták

kusza vonalak

erdőmélyi csendben

 rikoltó távoli fekete madár

csont

kő

kavics

dőlt törzsű óriások

ég felé kifordult öreg gyökerek

éledések és elmúlások.

 

Puha homokba lépek

nézem a folyó apró kincseit

csigaház

kagyló

ágak

szelídült nap sugára

villantja kvarcszemek milliárdjait

már ott a zátony

omló part

átjárhatatlan hosszú csillogó patak

szerelmet vallok e parti látomásnak

 túlparti

 kéklő messzeségben

hajók várakoznak némán

hogy

teherrel megrakodva újra elindulhassanak.

 

 

Tengermoraj....

 És kész!

Zsákok, zacskók, fiókok mélyéről előkotorászott maradék fonalak - új életet kapnak: TENGERMORAJ!

TENGERMORAJ

Fényviszonyok - február 3.

Dal...

 Ma reggel... 

Ma reggel ismét meghallgattam e dalt, köszönöm Szigeti Eszter csodás hangodat.

 

 

Február 2. "Mint tenmagadat..."

 "Szeresd felebarátodat, mint magadat..."

Nem jobban és nem kevésbé, de legalább annyira - nagy létfeladat! 

Budakeszi - 2025. február 2.

Igehirdető: Szuhánszky Gábor metodista lelkész

Ma lekerülnek a falról, köszönet érte, hogy a Forrai "csapat" alkotásait heteken át láthattuk.

 

Négyet választottam magamnak - mintegy búcsúzóul..., ami leginkább megérintett.

 

 

ABLAKKERETBEN - február 1

 

Meglesem ahogyan az ég

hajnaltájban

széthúzza földig leérő mélysötét függönyét

és

a

nehéz hosszú brokát mögül

felsejlik túlparton

a

MA

új nap és újabb létcsoda.

 

Álmok és remények

egymástól távolodó

felhőréteg

kormos és piros

pazarlóan dús vonalak

ágak és bogak

nyújtózkodva jelre várnak

szenderülő vágyak

dőlt törzsek

hemzsegni készülő zöldek

mélységes mély avarszőnyegen

átküzdi magát a korai hóvirág

titkos erdei utak mentén

kacéran tavaszt játszik

libben

mulat

majd szirmot szakító szélben 

megszeppen 

tisztán hófehéren

sóhajt

hisz alig éltem...

 

s

Én 

balga 

könnyet hullatva nézem

kincseim és veszteségem

szépségét mutogatva tárul elém a táj

figyelek hogy suttogását jól halljam

megértsem

üzenete

kezdet és vég

mindennapos törékeny mesék.

Ablakkereten innen és túl

aprócska fényjelek

folyón

tükrön

üvegen

nyomokat hagyva

kalandra hívnak

s

bújócskát játszanak ma is velem.

2013 09.09.

 

Hajnali festmény

Még minden fekete

néma

és

hideg

majd grafit szürkén

érkezik a hajnal

szemérmetlen

vörössel

kontúrozott fák

ég felé merednek

mozdulatlanul

már

látszik

a

zászló

lágy lebbenése

oldódó

sötét folyó vizét

satírozzák

parányi fények

csend

csitt

feketerigó próbálgatja

gémberedett szárnyait

felgyúl az ég

violakék

hússzín

ámbra

festményét naranccsal cicomázza

madár röppen

szemközti hajló ágra

felfelé nyílik

tágul a lég

ámulok

csapodár pirkadat

nyugalmam százféle színnel

feszíti szét.

(Régi vers, ma is csodás az ébredés...)

Január 31... Még néhány lépés

 Nem voltam elégedett januári mászkálásom kilométereivel, így a héten belehúztam.

Az idő pompás, napos. Zizegni kezd a zélet... mocorognak a zöldek, valamit beszélgetnek a cinegék, s én nem csak sárba, pocsolyába lépek. Hóvirágokhoz térdelek, kelyhük ragyog a fényben. Januártól búcsúzva hazafelé a kőhányásról néztem - onnan is szép.

Tegnap összejött a 10000 lépés, s így a január 127 km-rel zárul.