Esni fog

Esni fog

árnyékba boruló pillanatok

folyónk
partot tépve árad

elmossa a földet

szétkorhadó ágak

törzsek

billennek

hullanak

hosszú lesz a nap

esni fog

nehézkesen gyűlnek a fellegek

lassan

csavarodnak az indák

pirulni kezd lombok közt szemérmesen
a
cseresznye
rubinokkal telik meg lehajló ága

rákap

minden éhes madárka

pirosak

fehérek

zöldek

megpihennek szűkülő
fények

árnyak

vágylak

esni fog

vénülök

már

csontjaimban érzem

nem

nem

az

esőt

nyármelegben ölelő régen volt szeretőt

markomban egy szem gyümölcs kínáltatja magát

édes

feledtetni képes nehezedő idő ránk zúduló súlyát

erejét

esni fog

visszaforgatom

ma

is

múltunk lomhán gördülő
 ringató kerekét.

/2016. 06. 03./