Hallgatózom
semmi nesz
pihen még
ember
állat
ember
állat
nem nyújtózkodik a rózsafa
cseresznyeágak csipkéi is életjelre várnak
bársonyos takarómról mély kútba zuhantam este
ébredezek
pillanatképek között valóságot keresve
kevés a fény
körmöm hegye sem látszik
álomtengerbe süllyedek
újabb
feltámadásig
csendszilánkok összeálltak
pihenő
éhes
sirályhad
bújik össze a parton
rájuk boruló éjszaka
hideg
fekete karton
alszol te is
hosszúra nyúló testtel fordulsz
mozdulatod meg-megszakad
nem ölel csak a párna
sötétségbe léket ütve
nézel egy másik
sóvárgott
tündöklő
tündöklő
világba
tavaidban aranyhalak
sóhajtva húzod már a hálót
hiába igyekszel kifordulnak a sikamlós testek
sűrű homályban nyomtalanul
mély iszapba vesznek
mély iszapba vesznek
kezedre nézel gyanútlanul észre sem vetted hogy reszket
ujjbegyedben lüktető vágyak járnak táncot
éjszakát váltó hajnal
sietősen hasítja ketté álmod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése