Simogató

Nincs az a szó

s

nincs az a mondat

mi

jobban varázsol mint a hajnali horizont

szürkén lapul az ég
valahol távol mégis tüzesen ég

pirkad

bimbós ágak megfeszülnek

pattanásig

csak

egy
lágy sóhaj és felrobbannak máris

habfehérben kiáltják

írják

kormos feketeségbe

festik

azúros légbe

életünk legszentebb szavát

szeretlek élet

szürkeséget felváltják részeg 

tetten ért fények

pirosban pompázó túlparti fák

küldenek titkos jeleket

lélegzetállító ez az üzenet

bőrömhöz hajló tavasz

sóvár kísértete kerít

súgj nekem te is valamit

borzold bele a szélbe

szerelmünk régi ígéretében

játszanak a szavak

nincs menedék

szirmos ébredéskor mondatod most is ugyanaz

bárhol is vagy
örök szerelemmel tenyerembe simítalak...