Halvány színekkel festődik a reggel
sirály sivít
számlálom szunnyadó hóvirágok
álmodó szirmait
sejlik már
fákban
bokrokban
folyó suhanásban
a
tavasz
kedvem mégsem a régi
jól esne a vigasz
valami
félelem
ziháló fájdalom
vert tanyát feszülő
vénülő vállamon
összeszorít
lenyom
az
árvaság
hiába bámulom az áradó Dunát
megragadt bennem a bánat
elcserélném
de
sehol sem talállak
ki
feleltél tegnapi jókedvemért
csak
a
hangod
kellene
csak
a
kezed
álljon fejre a világ velem s veled
nevetnénk bolondul
vásott gyerekek
szédülten
míg
míg
hintánk magasba repít
törpének látnánk
létünk
hegyekké tornyosuló ostoba
kacatjait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése