Eszmélés

Kora reggel még felkelés előtt lehunytam újra szemem

szívemben tágítottam az éveket

feléjük hajoltam

 beléjük hatoltam

 

perzselő búzatáblás létüzenetet kavartak régen feledett forró szelek

rám zuhanó váratlan utazásban pilláim alatt egyre csak gyűltek a cseppek

kérges kezek munkában feketedett körömágyak

úgy őrizlek meg magamban

ahogyan

csiga a régi házat

tűnt gyermekkor mézesedett képei

frissen fejt tejjel teli rocska

feljajdult bennem az emlék

évtizedekkel takart elhalt szavak

színek

zamata

buggyan mikor beléd látok

fúrt kút kifogyhatatlan hűsítő vize

vödör kalimpált az itatóvályú felett

csókod ízében ott lapul

nagyanyám kemencében sült cukrozott kalácsa

szétolvadt édeskés a máza

kenyere morzsáit újra ízlelem

magokat ejtő kaszák suhanó muzsikája

kalászok egymásra boruló létsóvár öröme

szomjas

sárgásan fénylő

magasba emelkedő szalmakazlak álmos zizzenése

csendesült szerelmes énekkel vesz körül

hallom a szikkadt eső nem áztatta földbe csapódó kapa csikorgó csendülését

varázslat

vert falú házak mély szaga orromba fészkel

karcolt fazekak és kopott kajsztonok elveszett halmaza

elébetek térdelek

simítom fehéren hullámzó törékeny tálak kicsorbult éleit

mi  életeken át széttörött összeillesszek valamit

s

megrepedt zománcú szedőkanállal merjem

újra

sorsunkba oltott őseink eltitkolt reményeit.

/2015 nyarán/