Utak vezetnek száz felé
rejtőző ösvények
sugaras fényutak
légből
kapott
percekkel
órákkal
vesződöm
mindegyik
mást
és
mást
mutat
tegnapi kurta szavak
pengeéles vádak
holnap talán lesz közös győzelem
ránk zuhant és fojtogat
tavasz kincseket veszejtő
hideg
súly
tipródó gyötrelem
az
ég
kitágul
könnye
árad
megrázkódik
mezítelen vállad
gomolygó viselős felhők alatt
szívterhekkel
árvultan
kiálthatsz
hangod elhal
viharra szomjazó lázadó szelekben
fáradt szirmok közé tegnapunk préselem
utak fordulhatnak száz felé
tavaszlázunk
perzsel
és
szorít
homlokodra képzelem
homályba hulló
utolsó
csókjaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése