Titkos kertben...

Tikos kertbe értem

aprócska

ajtón

meghajolva

téglafallal elzárt

elmúlás

és

pompa

éppen

rálátni a közeli templomtoronyra

vastag törzsű vén diófa virágzott

ágaival eltakarva majd az egész világot

és

lábaim előtt

zöld mezőben

nefelejcskék s pitypangsárga

dús szőnyegét

senki sem járja

a

színeket

csodáltam

habrózsa és fehér ágak

ringatóztak
e

kies világnak
távoli szegletén

akár

az

éden

közelebb nem vitt a léptem

a

csendet megzavarni szentségtörés

száraz ágak

gallyak

jelezték

nincs

szántás

és

nincsen

vetés

ki tudja már

hány éve vár

a

kert

arra

hogy

valaki

szeresse

valaki

éppen

ilyennek

akarja

szatén

selyem

bársony

körtevirág csokrába arcomat belemártom

megtorpan az idő

száz év egy pillanat

emlékek

szavak

ismeretlenek

szívemig el alig hallatszanak

nehéz falak

omló sarkok

málló vakolat

élni fognak újra

vagy

a

feledés mély tengerébe

belehullanak?!