Megunhatatlan paletta
bíborral kél a horizont ma
ezüst palatábla csillan alatta
folyó fölé hajló friss nyurga ágak
madár füttyös ébredésre vágynak
s
megszólalnak
a
kis
dalnokok
itt
csivitel
amott
csacsog
megkeresik etetőjükben feledett utolsó szem magot
az
ég szelídül
csikók futnak szanaszéjjel rajta
ahogy
a
szél
s
a
repülő
akarja
akarja
árnyak és fények
terítik
bontják
a
táguló vidéket
húznám odáznám a perceket
habfehér cseresznyeág billeg a kép közepén
megakad rajta a fény
szerényen
sejti hogy már vége
sziromkönnyeket ejt
harmatos zöld kertem
buja
ölébe.
IGAZI SZÉP TAVASZ LEÍRÁS -ÉRZELEMMEL -.
VálaszTörlésKÖSZÖNÖM SZÉPEN KEDVES MÁRTA !