Minden fakul...?

Minden fakul...?

Minden
fakul

minden kopik

szól egy hang s elkomorodik

hová

siet

minek

rohan

hisz
mindennek rendelt ideje van

nézem a fákat

s

az

orgonámat

habcsók fehéren ághoz tapad

idő

sem

volt

hogy
megnövesszék hosszúra nyúló karcsú szárukat

tomboló

tavasz

versenyfutása

egy

pillanat

s

már

az

akác is fürtöt növeszt

virág borít part menti fákat

domboldalak szétszórt bokrait

számolom naptáram sokasodó lapjait

mi ez a rohanás

mi történik itt

eszembe jut a gyermek ki végig járta minap a kertet
apró kezével simította mind a szirmokat

fűben futott és táncolt

arcán napsütés és boldogság volt

nevetése és varázsa

anyám gyöngyszínű kacagása

rég elhagyott kerteket idézek

vénülő csoszogást és aprócska friss léptet

minden

siet

minden

rohan

mégis

mindennek

rendelt

ideje

van.

/Léna vers és Léna szín - enyém színem a lila.../