A
nap
ragyogó táblákat tol maga előtt
hatalmas volt este a hold
erősebbek a fények
a
tavasz már mindent betölt
pompás illat
bolondos szél
életharsona
de
TE
nem nézel szét a parton többé már soha
kertek
árkok szegletén megbúvó ibolya virágok
nem
villantják
szemedbe
e
tékozló
gyönyörű
világot
nehéz a szó mert bántanálak
hogy tudtál ellenállni millió létcsodának
miért lett vége
erőd miként apadt
ezernyi kérdés válasz egy sem akad
hiába faggatnálak
magányba zártad régi mosolyod
kedved
arcodat
egy
csepp
lepereg
követik százak
késő a sírás
elengedted fonalát e gyarló türelmetlen világnak....
/B. E. - ha még hallanál.../
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése