Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2018. április 22., vasárnap

Hullámok között...


Konok csendek reggele
feketülő szirmok az ágon
tegnap
habfehér csoda
szétégette hirtelen támadó napunk forró ostroma

ringató mesém szirmait szellő sodorja szét
percek alatt felemészt mindent az éhes messzeség


neked
magamnak
súgok
szavakat

mi feszíti szét
tegnapjaink törékeny rejtekét

micsoda kínok ostromolnak
miféle vádakból építesz most magadnak várat
kapui
ki
talán
már
sosem
tárulnának
nevetésnek
tépelődő vágynak


szemeidben árulkodó jegyek
kezemre  szürkülő hajszálad pereg
simítalak
elvétettem tán
sehol sem találok hívogató ismerős jelet


vállad
karod
arcod
fájdalmas lenyomat
harcolsz
fáradsz
mosolyod véreztető sebejtő penge

mentelének
menteném
emlékeink karcsú vonalát nem feledve

szempillám alatt lapuló könnyes csillagok

nézlek

benned mozdulnak idegen tengerek
éden és lakatlan sziget
fények
árnyak
végsőkig küzdenek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése