Éjszaka

Éjszaka

bársony

színezüst

párnámra hajol a hold

felriadok

pohár víz

ajtóig séta

sugár fonódik hömpölygő folyóba

hív

vonz

csalogat

átfest fekete ablakokat

egyszer csak váratlanul

huhogást hallik mely rögvest elcsitul

fülelek

csendben

aztán

később

megint

távoli

halk madárka sóhajba belevegyül

nesz támad

szél remegtet kósza illatot

elcsitul lassan a lárma
magam vagyok

álmodnék édent

gyönyörű holnapot

de

az

a

furcsa hang belém ragadt

 éjszaka

három

az

óra

ennyit

mutat

gondolataim megcsúszva ide- oda siklanak

 minden billen

minden szakad

örvénybe kerülök

elkap

álomba

taszít

feledteti tegnapom tovaszálló könnyű ábrándjait.