Fényfoltos hideg tavaszi reggel
szívbe fészkelő
habfehér színekkel
koppanó cseppek törik a csendet
rendezett tulipán kelyhek
szigorún szorosra zárva
oda a vágy gyönyörű éhes lázadása
tárulkozás és bódult remegés
a
kelyhek közé vetődő
édes
méhes
zümmögés
eső szemerkél
unt és hideg
fellegek mögül kibámulnak
reszkető
tépelődő rügyek
lomha és rendes ez a régen várt eső
föld issza sebesen a vizet
tócsák sincsenek
minden
minden
szomjas
ázott virágok sóhajtoznak.
Félig kifakadt bimbók közé
hirtelen élet költözik
fára röppenő remény
két
ázva - fázva
összebújó szemérmes tünemény
gerlepár
súgnak-búgnak
egymáshoz bújnak
hiába esik
ketten együtt
a
jeges cseppeket észre sem veszik
nézem az öreg cseresznyefát
madarakat ringat gyengéden az ág
vacogó légies selymek füzére
alig-alig takarja el a csodát
szitál
esik
szemerkél
csepereg
változnak az ütemek
ülnek
burukkolnak
nem érzik a testükhöz csapódó
hóhatáros
könyörtelen
karmos szeleket.
Szeretem a galambokat. Nekem is van kettő. Délutánonként itt tanyáznak az ablak előtti fán. Szerintem ide is fognak fészkelni. Köszönöm a verset.
VálaszTörlésSzívet melengető sorok.
VálaszTörlés