A
szirmok
mind sejtik már
illő készülődni
fehérek és lilák
szelíden
szakadó bimbók
várják a csodát
a
szirmok mind érzik
ez a nap mindig más
golgotán szenvedő
fényfelhős látomás
pár csepp pereg száraz porzó földre
kereszten test feszül halálra gyötörve
a
szirmok mind tudják
és
ünnepelnek már
virágba boruló
kert és látóhatár
gyolcsfehér a reggel
szél játszik lassúdan
selymes fényű
törékeny rügyekkel
a
nap még kételkedik
lesz e feltámadás
fűzfátylak távoli parton
csendes várakozás
hangos madárcsapat
dalolja ígéri
teremtő erő
közelségét érzi
galambpár szárnyal
magasba tartó röptük
szétáradó béke
szívünkben
áradó megváltás reménye.
Öröm olvasni minden írásodat!!
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés