Koránkelő - korán kelő vers

Az ég még kormos

csendes a világ

egy-két veréb keresgél

etetőből kivert magocskák a földön

fénykorong

nyújtózkodik lassan a parti erdő mögött

akár egy tusrajz - jegyzem meg magamnak

a

túlparti fák sötéten magasodnak

zöld selymük alig hogy fakad

szél tépte

hó marta

keveset cirógatta ezen a héten a nap

minek ilyen korán - kérdezheted

megvan a válasz

kívánom az éledést jelző parányi jeleket

 

vadgalamb édes turbékolása

ébresztető szerelmes dalolása

kerten és parton átcikázó madarak

meglesem hogyan hág fel az ég magasába a nap

 

rabszolgaság ez édes teher

ha tetszik hanem korán ébredni kell

ne maradjon el az áldott gyönyörű pillanat

mikor

villogó sugárnyaláb

kertemre reményjeleket rajzolgat

 s

tulipánok moccantják jeges éjben

megdermedt habszínű szirmukat

 

 robban a vágy

vén cseresznyefa ága

bimbót ringat

s

szendén öltözködni kezd

tündérszép tavaszi ruhájába.