Szív remeg
szirmok földre hullnak
szemembe szilánkot szúr a nap
áthatóan fényes
kegyetlen korai hideg sugarak
zabálják belőlem az álmot
látod a szirom lehull
nézzük egymás távolából sóvár mozdulatlanul
szépséges libbenéssel szanaszét szálló csoda
táncnak is nevezhetném
ha nem járna át valami mélységes árva fájdalom
gyötrő hangulata
ablakig kavargó tört fehér virágok
meg-megújuló kitartó ostroma
ékét veszítő sebhelyes cseresznyefa
szélroham rázza és cibálja
hajlong az ága
magányos küzdelem
várhatna még egy áldott habfelhős gyönyörű hetet
hogy örömöm legyen
levél is serken
egyre több a zöld
tűnő reményes tiszta gömbölyeg
szélfickók sürgetik a lomhán mozduló
fagyterhes világot
nap napra pereg
bolond áprilisi metsző reggelek
lopakodó csendben
zümmögésre hiába várok
félig nyílott bimbók a földön
Második blog, ahol virágszirmok hullásáról olvasok. S itt semmi, csak megfagyott, bebarnult virágok. Érdekes ez az idei tavasz. Érdekes, ez a verseden is átjön. A fotók gyönyörűek!
VálaszTörlésSzép képek, szép vers mint mindig. Szeretek ide járni. Itt a szirmok hullásának ideje, és te ezt gyönyörűen fogalmaztad meg.
VálaszTörlés