Október huszonhárom...

 Kegyelmi pillanat... 2021. október 22.

 Corvin köziek... - Cseh Tamás.

Bereményi Géza

Corvin-köziek

 

Nem gondoltam, hogy életemben

még eszembe jut,

tisztán látom olykor mégis a szomszéd

nagyfiút,

szombat este jött ivás után,

s félrehúzott: van egy balladám.

 

Nem gondoltam, hogy életemben

még eszembe jut,

mégis hallom bort susogva a szomszéd

nagyfiút,

azt susogja: Corvin-köziek,

s félrenéz, a lakók közül melyik hallja meg.

 

A Corvin közben összegyűltek rég a nagyfiúk,

fegyvert fogtak egy-kétszázan,

nem volt más kiút,

ők voltak a Corvin-köziek,

s félrenézett, hogy ki hallja meg.

 

Fegyvert fogtak, régen egyszer mind

a nagyfiúk,

s összegyűltek Corvin közben,

nem volt más kiút,

árvák voltak, úgy, mint te meg én,

senkik voltak, úgy, mint te meg én.

 

Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,

ők voltak, ők voltak, ők voltak, Ők,

tűzben és rongyokban, árván és boldogan,

névtelen,

kénytelen Istenszem előtt.

 

Rongy az élet, csak azt tudták,

s nincsen más kiút,

csak összegyűlni Corvin közbe,

s lenni nagyfiúk.

Isten szeme rajtuk épp megállt,

fegyvert fogtak, kezdeni a bált.

 

Rátámadtak Corvin közre tankok, fegyverek,

– úgy súgta a szomszéd fiú, más ne hallja meg –

rájuk támadt az egész világ,

árvák itt nem kezdhetik a bált.

 

Isten szeme mivel éppen rajtuk megakadt,

visszalőttek s meggyújtották mind a tankokat.

Ruszki árvák égtek fáklyaként,

rongyok ők is: megtudták a tényt.

 

Corvin közben énekeltek mind a nagyfiúk.

Isten szeme rájuk akad, aztán tovafut,

másutt keres rongylángra valót,

máshol gyújtja embert és a szót.

 

Újabb tankok jöttek – súgta szomszéd

nagyfiú, lőtt árvára újabb árva, folyt a háború,

és a világ sose tudja meg,

kik voltak a Corvin-köziek.

 

Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,

ők voltak, ők voltak, ők voltak, Ők,

tűzben és rongyokban, árván és boldogan,

névtelen, kénytelen Istenszem előtt.

 

Éppen Isten szeme előtt felbukkantak ők,

lángra gyújtva rájuk nézett, lángjuk egyre nőtt,

meghaltak és egy se tudja meg,

kik voltak a Corvin-köziek.

 

Szombat este fülbe súgta ezt a balladát,

szomszéd fiú s eltántorgott és így szólt anyánk:

rongyos ember mind rosszat tanít,

gyertek enni most szokás szerint.

 

Rongyok égnek, lángjuk égig csap és lezuhan,

– ezt a képet látom ismét, szombat este van,

rongyos Isten, öreg rongyszedő,

Corvin köz, te árvatemető,

rongyos Isten, öreg rongyszedő,

Corvin köz, te árvatemető.

 

Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak,

ők voltak, ők voltak, Ők,

tűzben és rongyokban, árván és boldogan,

névtelen,

kénytelen Istenszem előtt.