ŐSZ

 

 

Pocsolya és hideg

kertemet szelek tépik

megérkeztek végleg és rendetlenek

nyári tűzriadók nyomait idéző

szirom és szárnyaló levél parádé

mi lesz a máé és a tegnapból vajon mi maradt

tócsa és sár

elmúlt a nyár

s

hiába vágyom

végig nyújtózni a kerti nyugágyon

napfoltos a reggel

őszi a pír

kormorán csapat száll

fekete köröket ír

szikkadt meder

köveire árnyék vetül

bújócskázik a nap 

lophatnék szebbnél szebb szavakat

 

sárba taposott levélke

ereire csillogó csepp tapad

harsogó zöld volt a túlpart nemrég

most végig csorog a festék

okker és barna

itt-ott bordó bokrok

pironkodó bogyók

pont ott ahol a nap kel

véreres hajnalban

hosszan megülő sötét

s

az

ég pasztell kék színét

átfestik sűrűsödő felhőpamacsok

tépelődve lépek

hátha

ölelésünk hevét mégis visszavarázsolhatom a mába.