Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2021. október 28., csütörtök

Nyitva van az aranykapu... 1.

 Tekintsünk el ezúttal attól, hogy mi a kedvelt dalocska valódi jelentése. Miféle tartalmakat hordoz...

Csak nézzük a képet, a képeket - oly gyönyörű az ősz, s a meseszép dunai ragyogásban én mindig elvesztem a szívem. Hazafelé nagyokat hallgatok és pimasz "porszemek" könnyesítik szememet. Talán a szépség, talán az elmúlás, talán az élet ajándékai és veszteségei teszik, hogy párás lesz a tekintetem, és mélyül bennem a csend.


Az aranykapu... a ruhát, cipőt tépő bokrokat, tüskés ágakat nem fényképeztem.


Vadgyümölcsök...



Pille szépségverseny...




Hajók...


Hódcsúszda...


Repülők


Kormoránék lakhelye...   
Vallomás


Nyomok...



3 megjegyzés:

  1. Csendben nézem a képeidet, és csak egyre mélyül bennem a szépségek láttán.

    VálaszTörlés
  2. A tizedik fotón az alsó madár, tökre olyan mint egy lovacska hirtelen rápillantva.
    Többszöri nézés után és már csak a lovat láttam. :-)

    VálaszTörlés
  3. A Duna, az örök és megúnhatatlan színjáték a szemed előtt! Csodaszép helyen laksz!

    VálaszTörlés