KÉPTELENSÉG

Eső kotorász a tetőablakon

hol belekezd

hol halkul

álmosan hallgatom

 nincs hang se jel

hajók is alszanak

inni se megy

éjszaka közepén folyóhoz a vad

összekuszálódott furcsa lábnyomok

tegnapelőtt láttam akkor jártam ott

idő rostáján kifolyt órák után

most alszanak

szusszannak csendesen

vadász sem járhat kint

ilyen szomorú árva éjjelen

nincs

hold

se

fény

se

éber

csillagok

 

küszöbömön megülnek

sárga vörös és barna torlaszok

nagy kupac levél

mit szélpostás itt hagyott

maroknyit ha behoznék

tán lenne rajtuk a búcsúüzenet

vagy csupán egy kérdés

szép nyarunkból mi maradt meg

nekem és neked

 ?

 

Tört rózsa a földön

hulló szirmok

nehéz illatok

megbújik a pók

 ezüst hálók helyett 

álmokat sző és színes terveket

ágak gallyak szanaszét hevernek

képtelenség hogy mindennek vége lett

csak a csend figyel és újra cseppre csepp

 dolguk végeztével

elszunnyadtak vihart korbácsoló

nyárűző szelek...