Versek....

 Korai ébredés és "nagytakarítás" az összefirkált oldalakon.., Néhány versmorzsa, töredék, mit sajnálok delete gombbal az enyészetbe küldeni...

 

A szívnek nem parancsol senki...

Oldalra fordulnék az ágyban

vállad kívánt hajlata felé

tudod pontosan úgy

ahogyan

szeretted

egészen szorosan

bőrünk finoman összesimul

lüktető erek

csalják végig testeden kezemet

nézném

arcod

s

figyelném halkuló lélegzeted

pillanat s te kizuhansz a világból

minden távol

egymásba szőtt ölelés elvarázsol

csend

és

hátadra elrejtett csókok

sűrű boldog a pillanat

már

mosolyogsz

ébredsz

átkarolsz

súgsz mindenféle

érthetetlen deres szavakat

lépcsők

nyomasztó magas falak

léptünk koppan a perc őrülten tovaszalad

 és

árván állok a döngő nagy kapuban

rám zuhanó magány

szürkére csíkozott

ősz

szomorúságba burkolódzó

füstös ege alatt.

(de rég is volt...)

 

 

 

Azt hittem hogy szeretsz...

Maréknyinál sokkal több az emlék

kavicsokból kirakott

fekete fehér

hosszan kanyargó gyöngysor

kezemben forgatom a köveket

nézd itt is ott is

szedtem magamnak drága kincseket

évre év és napra nap

egyre hallgatagabb

csend simul két ölelés között

résekbe tapaszt kételyt a némaság

láthatatlan selymével

font össze a vágy

soha és mindig

kérdés billen

de

megmarad itt bent

nem nyugtalanítom álmod

talán ott akaratlanul is a választ megtalálod

azt

hittem

hogy szeretsz

tévedek vagy így van

nem tudom

napra nap

gyorsan pereg.