Reggel hét
ha még csak most ébrednék
kóválygó csendben
kortyolnám a kávém
méz ragacsos ujjal
tüzet varázsolnék
de
ma
meglepett a kályha
mint régi szerelem
hunytnak hitt parazsa
úgy
melegített kis lángok
fénye
sugara
és
az
ablak
keret éhes madaraknak
reggel hét
tengelicek
cinkék
verebek
és
szegény özvegy galambom
is
a
kertben keresgél
kutakodik
itt is - ott is
leestek fekete szemek
neki reggelire éppen elég lehet
harang kondul
indul a komp
hóvirágok hajlonganak
fáradtan a szélben
szürkés
kékes
fellegek
takarják el a tág cirmos eget
moccanó rügyek
édesen bizsereg bennük a vágy
tavaszról álmodó
nárciszok zsenge bimbaján
hintázik a csepp
verseny kezdődik
ki lesz a legszebbik virág
köszöntik mind az ünnepelteket
ibolya is mocorog már a kert alatt
s
egy
eltévedt jácint hangosan felkacag
engem ki ne hagyj a versből
nélkülem nem lehet teljes a mai nap!
Szívderítő!
VálaszTörlés