A perc

 

 

A

perc a máé

felhőkupolák emelkednek

köztük bujkálnak

kóborló

kesernyés szelek

rozsdás vöröses

ragyogást hintenek szét 

hosszan a Duna felett

hányszor de hányszor láttam

ablakból

kertből

partról

megcsodáltam

csíkok

rovátkák

oszlopok

átszökik köztük a fény

bámulom a varázslatot.

 

Ma

bánat

holnap talán öröm

amit adsz s amit adhatok

mind-mind köszönöm

 

tál fölött darázs döng

kering és didereg

átkozza magában a váratlanul jött 

 korai hideget

lapuló sugár betalál a csukott ablakon

vízcseppek és foltok

törölni nem tudom és nem is akarom

emlékek báljában

csend muzsikál

kócos ágakra ködfoltokban leszáll a halál

levelek zörögnek

tócsán tutaj

tavirózsa nevet

bimbója napot 

reményt és életet akar

 

ki tudja lesz e még vének nyara

elér e homlokomon tincset igazító kezed

szemérmes óvó mozdulata?!