Egy pillanat és vége
ég és föld összeér
kékek ölelnek
mindenségbe hasítanak
füttyös lágy szellő szavak
nap cirógatja kacéran vállamat
halk sóhaj kering
egészen mélyről fakad
hit
veszteség
és
remény
a
szív érzi már s felzokog
elillan hamarosan a fény
ajándék a perc vagy fizetünk mindenért?!
A
tó adakozó türelemmel
fényesen csillan
vitorlákon ragyogó vászon
hideg cseppek futnak bőrömön
nem számolom
szép nyarat játszom
ponty szökik
hattyúk sziszegnek
csónak pihen
úgy érzem álmodom
a
nyár tétován visszafordulva még valamit üzen.
De
sötétül a víz
búcsúzóban a nyári hév
gém nyújtózkodik nádas peremén
hosszan lesben áll
bőséges vacsorát remél.
Füzek libbennek
levélzápor hullik s vízhez ér
tánclépést diktál őszi kedvvel
a
lombcibáló szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése