Rónafalu szeretlek....

A leszakadt kertkapun túl diófa vár, gyümölcsei szanaszét gurultak. Esik az eső, nyakamba csorognak a cseppek, de én nem törődöm ezzel, örülök a termésnek és szedegetem, tört ágak, sárga levelek, sár, víz és pata nyomok. Hajolgatok és hallgatom, hogyan ugat az elhagyatott ház őrzője, gazdáik arca elém vetül. Felhőbe burkolódzott a távol, alig látni a hegyeket. Néhány virág kitartóan mutogatja selymes szirmait, gombák, bogyók, vörös macska a kemencés háznál. Öreg ablakok, fű illat, fanyar füst, hulló gyümölcsök. Elballagok a felső kiskapuig, az még bírja, ott nem ugrálnak be szarvasok. Pirosló alma csalogat a káposztás kertbe  átnyúló ágakon, de már átázott a cipőm, s nem megyek be tiltott gyümölcsöt csenni. Szilvát szedek a fűből - finom. Távolabb zeneszó és zsivaj - a vendégség napja van ma. Kis faluban nagy sokadalom, pazar palóc gulyás, forró, fűszeres, kupica pálinka, sütemények garmadája. Nyitott kápolna ajtó, frissen felújított térben sok-sok ember, idegenek és ismerősök. Mosoly, muzsika, köszönő szavak, megtelik minden pad, s körben is állnak a "népek" a fehérre festett falak alatt.

Ízek, színek, szíves szavak! Isten éltesse az itteni jó embereket és tartsa életben az összekovácsoló erőt, mely bennük buzog!