Bimbagyár...

 

Kék

ezüst

arany

álmok világában 

álmélkodva járok

csillám és ragyogás

mennyire más

mint

kopott züllött világunk.

Milyen most a távol

hol háború lángol

gyermek zokog

robbanás

gyász

bánat

ki ad szállást

üldözött emberek

meggyötört hadának...

Kezembe veszek egy szépet

mi más lehetne

mint kék

sötét égboltot képzelek

s

megváltó csillagot az ég peremén.

 

Nézem és forgatom

előbukkannak bennem

régi mesék

istálló szagú éjszaka

gyermekkori ábránd

egyszer mindenki gazdag lesz

s

nem lesz többé szegény.

Nézem és forgatom

végül visszateszem

nem kell ma kincs nekem

éjsötét világ bánatában

bombagyárak mélyén

reménység helyett most halál terem.

Üldözés és bánat

éhség és szomjúság

veszett jó dolgában

megkergült a világ.

Elég lesz a szalma

 jászlak menedéke

gyertyák meleg fénye.

 

Kinek kiálthatom hogy meghallja s megértse?!

Elég már a vérből!

Legyen végre béke!!!