Égő lábbal...

 

Babits Mihály 

 

SZALADVA FÁJÓ TALPAKON

 

"Én csak azt szeretném tudni, mi lesz ezután?

Annyi lángon átláboltunk, annyi vad csudán,

annyi véres kínon, kékes dekadencián

égő lábbal állunk itt az Óperencián."

 

 

Egy vers első versszaka, melyet kb nyolc éve olvastam és posztoltam, mit sem sejtve a nem is oly távoli jövőről. S lám a jövő elérkezett - égő lábbal állunk...

Gyermekként, ha hallottam a világégés borzalmairól önkéntelenül tolult a kérdés: 

DE MIT CSINÁLT A VILÁG KÖZBEN?!

(A kérdésre érkező hivatalos válaszokkal sem boldogultam igazán.) A közeli családból való történetek közül apáméira emlékszem még: Levente csapatot mentett meg a frontra küldéstől. A néhány napra szóló "invitálás" bizonyos kis munkára, ami a mi emlékezetünkben csak málenkij robotként ragadt meg sok embert érintett apám szülővárosában, elmondásából már csak annyira emlékszem, hogy két embert sikerült az összegyűjtöttek közül kimenekítenie...

Több története volt, elenyésznek sajnos emlékezetemben.

Már őszülő fejjel egyszer a tv előtt ülve rémségesen torkon ragadt a való: Amerikai többé-kevésbé szerelmes film, a negyvenes években játszódó történet. A szereplők szeretnek, nem szeretnek, van valami feszkó ortodox, nem ortodox zsidó világban, koktélpartik, életzajlások, egyebek. Kicsinyke agyamban párhuzamosan peregnek az akkori idők európai eseményei: úgy, mint elhurcolások, koncentrációs táborok, satöbbik. Tudom, tudom nem volt facebook, s nem olvashatták percenként a friss híreket, hogy mely táborban esik a hó, hol toporognak éhesen a nyomorultak, hol lövik Dunába az átkelés során saját katonáikat...

Ma, amikor karácsony közeledtével ünnepi díszben ragyog a világ egy része, fénycsodák kápráztatják a vásárokban tolongó népeket, mindent is megvesznek ajándékozás okán, rogyásig a hűtő, nők milliói állnak órákat a tűzhelynél sodrófával a kezükben, habverőt zümmögtetve, mézes-mázat keverve meleg otthonukban.

MA lángban áll a világ, itt a szomszédban, s nem sokkal távolabb. "Jogos" bosszút lihegve népirtás folyik. Mózes kőtáblájáról eltűnt a 10 parancsolat...

ÖLNEK, rabolnak, kívánják a vért, a hatalmat, a gáz mezőket, mindent.

Közben mézeskalácstól illatozó otthonokban harmadik gyertya lángja lobban hamarosan. Üdvözöljük a kisdedet, azt, aki abban a távoli világban született, hogy megváltó legyen. Angyalhaj, aranygirland, műbizgentyűk mindenfelé, környezettudatosság vagy sem, ömlik a pénz. A cifraság megfolytja a kisdedet.

Gyilkos fegyverekre kiszórt milliárdok miatt menekülő gyermekek, ellátás híján életük első napján meghaló csecsemők, zokogó anyák, éhezők, szomjazók, nyomorúságban, rettegésben alig kapnak menedéket, lélegzetet, égő testek, tűzvészen átgázolók...

 

ÉS MIT CSINÁL A VILÁG?

 

Csillogó papírba csomagolja néhány napra az életet...

 

 

 BIMBAGYÁR