Késésben vagyok... majdnem.
Mézesmadzagilag már elkezdődött az akció. Remek, ablak suvickolásra alkalmas polgári lapból értesülhetünk a dolgokról. Előnye legalább, hogy nem környezetkárosító papírra nyomták, mint a Híradót. Objektív informatív ereje, a megjelenés rendszertelensége miatt is a zéró körül mozog.
Nem meglepő módon a neten is beindult a szmájlizás, hiszen mi is kínál "kiválóbb" alkalmat a tudatba/tudatalattiba beszivárgásra, mint az ünnepek ellazító csendessége?! Mosoly, báj, jó szó, idill.
Elkezdődött, vagy abba sem hagyódott - én az utóbbit vélem inkább a KAMPÁNY verbális burjánzása.
Ma még az utolsó morzsáit csipegettem fel reggeli tejszínes, mézes, hosszú kávémhoz a karácsonyi linzer szívecskés barnább változatának. Keserű, kakaós, finom, fanyar narancslekvárral ízesített.- sk. Utolsó puszedli is eltüntetve. Vár még némi csokoládés - eperlekváros torta a hűtőben, azt már csak módjával fogom elmajszolni.
Valójában sósra, savanyúra, keserűre vágyom - valami olyasmire, mint amilyen a cukormáztól mentes valóság.
Ünnep előtt, közben és utána sem hiányoztak a nagy ragyogások, arany, ezüst, girland, egyre kevesebb, natúrból, valódiból egyre több. Érzelmi ráhatásra közéletileg cseppet sem vágyom.
Nos itt mégis érzelmi szíven löttyintés áldozatává válhatok, hacsak nem kóstolok sürgősen a valóság kesernyés ízébe, akarva vagy akaratlanul.
Hogy ne kerülgessem tovább:
Megkezdődött a kínálat felmutatása, szép és kerek, ízléses, aranyos, bársonyos bemutatás másodikánál tartunk - helyi közéletileg.
Nos éppen ebből adódik a késedelmem.
Még az első lírai családi fotó láttán ötlött fel bennem, hogy megfogalmazzak néhány gondolatot.
/A kit érdekel ez a vén hülye - gomb máris megnyomható, s lehet tovább görgetnie annak, aki mázra vágyik. Nekik pusssz./ Mint rövidke, "ünneputólagos" mondataim rávilágítanak - nem vagyok/ s nem voltam mézes mázas típus, legfeljebb, ha az íz nem rugaszkodik el túlságosan a gejl felé.
Immár olyan idők jönnek, ahol túlcsordul a szirup., lehet tapicskolni benne. /Kivéve, ha az ellenlábas/ellenlábasok ostorozására adódik lehetőség, oda vitriolt löttyintenek, pláne boldogasszonyilag./
De elég a gasztromániából.
Térjünk a lényegre:
Kampányice a második bemutatásnál éreztem a késedelmemet, midőn egy számomra kedves, nagyra becsült, dolgos pár fotója villant fel a monitoron. Meg ne bántsam őket, ha mondókámat olvasva személyes sértésnek veszik a szavakat. (Remélem nem.)
Mégis úgy gondolom, hogy az, aki a küzdőtérre lép kell, hogy lássa nem veszélytelen sport a köz iránti tevékenység.
Mely ugyebár nem keverendő össze azzal, amit a jelölteket ajánló képviselő asszony művel.
Szerethető/élhető, vagy valami ilyesmi kisvárosunk kampánykezdete nem sok jót sugall.
Miért is?!
Az önös érdek, mondhatni vágy vezérelt mozgatórugó felülkerekedhet a tényeken.
Lássuk hát a tények néhány darabkáját.
A képviselő-testület tagjainak érteniük kell valamihez saját szakmájuk, munkájuk mellett, meghaladva az átlagember (brrr) ismereteit az adott témában.
Valamelyest tisztában kell lenniük a testületi munka mivoltával.
Az ovális asztal körül született döntések előtt és után IS egyéni felelősség terheli a döntéshozatalban résztvevőt.
Nincs kollektív felelősség - erre legjobb példa maga az alpolgármester asszony, aki az előző ciklusban pénzügyi bizottságot vezetett, de utóbb minden akkori döntést hárított, ha az rontotta az imázsát. Lehetne szólni a még mindig lezáratlan pályázatok százmillióiról, az elfuserált Duna-parttól kezdve, a bölcsődei vergődésig, és még tovább.
Ha egy képviselő egyszer megszavazott valamit, azért felelősséggel tartozik. És az számon is kérhető, ha tetszik, ha nem.
Már pedig vannak elvarratlan szálak, sajna bőségesen. Engem nem győz meg a kamerába rittyentett szó és mosoly - 300 millióilag, útjavításból kifolyólagosan. Megette a fene, ha minden pártpolitikai vizeken való vitorlázás során dől el. Ott ugyanis a jelölt csupán egy bábú, s nem ő fújja a passzátszelet, hanem külső erők örvényében vergődik, emelik és elejtik, kedvük és érdekeik szerint. Példaként az előző polgármester említhető, imádott "Bélánk", akit rajongók csapata vett körül, s fölöttébb rühellte az őszinte szót, a kritikát meg pláne... meg is lett az eredménye.
Most ugyanez a folyamat játszódik. Jelöltállítás - jól átitva mézzel és mázzal... legkevésbé sem számolva azzal a realitással, hogy a polgármesterségre hajtó hölgy tevékenysége sem felelősséget, sem kitartó (nem öncélú) munkát nem jelzett eddig.
Ha valaki azt hiszi, hogy elég ütemesen felemelni a kezeket, az téved. Háttérmaszatolásokat, háttéralkukat láttunk már eleget. Komolyan felkészülést, tudatos munkát, nehéz és kellemetlen döntéseket vállaló személyeket kíván városunk jelene. Ma lélegeztetőgépen vagyunk- többek között az előző ciklusból örökölt terhek okán. Nem elegendő a most elkezdett negédes kampány, s a várható szívmasszázs ahhoz, hogy életre keljen ez az agonizáló település.
Egyéni szimpátiai és érzelmek helyett/mellett - hallgathatnánk a fejünkre is, bár a gondolkodás nem veszélytelen, s olykor 8 napon túl gyógyuló sérüléseket is okozhat.
Mentőövként ajánlhatom többek között a tudatosságot, tájékozódást, s a csalogató szirénhangok elkerülését - már az ókortól ismert, hogy mögöttük zátony leselkedik, áldozataira várva.
Szirénhangilag meglehetősen jól állunk.
"Ej-haj, Marika,
Farkast eszik barika."
Lackfitól frissiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése