Köd és korom
paroláznak
a
folyó duzzad
itt-ott már bontja a gátat
elsodor kidöntött fákat
kacatok kerülnek a málló partra
vadlúd csapat gágog
a
víz fölött
feketén villanó fürge kormoránok.
Leírnám hamar a tárulkozó világot
de
a
grafit még tétovázik.
Messzeségben
fölfelé nyújtózkodó ágak
ott túl
erdők sötétjében még némán várnak
de
szemben éppen a nap sugara hasít
a
föld is sóhajt valamit.
Félelmeink megmerevednek
hátra arc - súgja a bánat
új reggel
új muzsika
új szavak
és
új gyönyörűséges pirkadat.
Bíborban ébredő reggel
színe szétömlik - pirulnak a habok
ünnepi csipkeköntös dísze hull a kétkedő világra
látszanak már az ártéri fehér törzsű nyárak
vén füzek térdig vízben állnak.
Vérfoltos éjszakára takaró kerül
eltűnnek az árnyak.
Ablakomnál kutató cinegék
magra találnak
mocorog az élet
szelídült felhők közt szálló
repülők az égre jeleket firkálnak
szemem csodákat kutat
míg
teljes pompájában mindenen fölülemelkedik
a
NAP!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése