Várni kell...

 

 

Gellert kaptam, bejegyzésileg...

Háromnegyedig kész írásom szállt el a semmibe. Nem csoda, hiszen sötét van még, s olykor eltévesztem a billentyűt, gombot, betűt...

Unokás.

Nálunk jártak vasárnap, s engem ismét elbűvölt, hogy milyen ügyes, adekvát szókincse van korához képest mily gazdag a szókincse. Húsz hónaposunk kiválóan bánik a szavakkal! Ragozás stimmel, mindent megértésből jeles. Gyönyörködöm az unokákban és repes a szívem, hogy ügyesek, okosak... mások szerint csupán nagymamai elfogultság, én is tudom, hogy a ma gyermekei mások, mint a tegnapiak. De mégis... 

Lottival együtt aludtunk délután, pontosabban ő aludt az ölemben, én pedig hallgattam szívhangjait, szuszogását két órán át. A nagy csendességben volt időm mindeneket végig gondolni, és kicsit bóbiskolni is. Ám az  unokákkal töltött mézes órák hamar elszállnak! Esteledett, amikor Lottinak kedve támadt a narancsszín fotelben ficeregni, új találmánya, hogyan tud felmászni és leereszkedni, s közeben megpihenni. Izsóka horgolt kendőjével takarózott, de a csipkés virágszegény között kikukucskált a lába, s ez nem tetszett neki, anyája próbálta így, úgy, meg amúgy is betakargatni, de kislányunk nyafarászni kezdett, s egészen jól bele is élte magát. Forgolódott, nyafogott és egyre hangosabban vegzálta anyáját takaróilag. A meleg kályhának támaszkodva figyeltem a turbózódást, s látva, hogy a hangulat fokozódik rászóltam a delikvensre: Nincs cirkusz! Hm... új szó, egy új helyzetben?! Naná, hogy felfigyelt, s mosollyal nyugtázta, eljátszadoztunk egy darabig még, de hamarosan elérkezett a búcsúzás pillanata.

Lotti nehezen alszik el. Ez történt vasárnap este is, míg anyja altatta őt a nap számos esemény zümmögtette, bot benő - várni kell, madarak, dunai kavics dobálás, Zsömle kutya és Cili macska felbukkanása és eltűnése... babák, bárányok, mindenféle mackók, Ágis játékok, meg ki tudja még mi minden hemzsegett a fejében. Anyája úgy fél óra forgolódás után szigorúan rászól: Lotti kész, vége, alvás van. 

Mire Lotti: ANYA NINCSEN CIRKUSZ! NINCSEEEEN! 

Erre a mondatra gondoltam ma reggel a korai ébredéskor. Nincsen cirkusz, nincsen! Nincs sütihegy, ajándékilag a zéró környékén járok, bevásárlásilag szintén. Csend van, cinke megfigyelés, két tepsi süti a tálcán, a legegyszerűbbekből, semmiféle vásárlási láz nem szedi e házban áldozatait. Girlandmentes, halk, gyertyás, citromfű illatú várakozás - advent utolsó napjai.