Pár csepp méz....

 PÁR CSEPP MÉZ...

 

Napfényes a kert, s a tömérdek lila virág közt ma reggelre kibomlott egy sárga... az első nárcisz nyitja szirmait.

Hajnali hangicsálás, madárpáros a folyó felett.

Korai muzsika - tegnap óvatlanul zártam le a laptopot, így ma rögvest két gyönyörű hang ontotta a hangszóróból a szebbnél szebb dalokat -Frank Sinatra & Nat King... Kell e ennél édesebb ébredés? 

Duna fölött pára, s a túlparti füzesek egymáshoz simulása... A tegnap élményei - folyók, patakok, szépen művelt szántók, erdők, távolban őzek. Őszi árpa smaragdja, ég kékje, nap korongja. Feledhető gombóc fagylalt - csokoládés, egy meglepően tiszta, rendezett városka MÓR főterén. Köszöntés, fiatalság, öröm és jól lét. Csupa szépség, kivéve a hazafelé indulás sötétbe tévedő kilométereit, amiből végül mégis csak sikerült a JÓ útra rátalálnunk.

A hosszas, szokottan csendes utazás során  felhorgadtak bennem létem JÓT és BÁNATOT hordozó lépései. 

Hidakon ide-oda, a kelleténél valamivel többször, eltévedés és  visszatalálás. Tavaszi bársony ragyogás, és rengeteg idő szemlélődésre és emlékezésre egyaránt... Ezen a napon 1,2, 3... vagy akár 25 éve. Most zene szól, a kedvesek közül valók egyike PÁR CSEPP MÉZ..

Kint tavasz kísérlet - talán megmarad, talán a hideg még visszatér kis időre.

Bent múlt, jelen és fogyóban lévő jövő - egy tégelybe pakolászása - sokadjára. Hogy öröm, édesség, vagy ürüm, keserűség lesz ebből a sok-sok esztendőt megért egyvelegből - az rajtam IS múlik. Adok-e, kapok-e, nő, asszony vagyok-e? Szerető, szerethető, szerelmes, szabad, szavak, szárnyaló vágyak, szellem szédület, vagy...

Ma is szabad, ma is kell élni, kalandokkal karcolódni, vágyakkal színezve az életet. Mindegy, hogy hány X!

Virágos reggel, egyre több színnel, bizonyossággal, hogy volt, van, lesz értelme ma IS a létnek.

Régi virágok, csókok, szavak, versek, dalok, könnyek, ölelések, örömök - mind egybe olvadnak. Mind mélyen elrejtett kincseim, kincseink. Egy levél, egy üzenet, egy tétova lépés távolodó, vagy újra közelebb.

Nő a fény, melengető sugarak űzik a sötétet, engedd, hogy átöleljen az élet, s ha sírnod kell, takard be szívcsendben a kedves arcokat, hagy hullani a könnyeket, hogy utána könnyedebb léptekkel indulj, újra szeretni, éltető nap felé fordulva futni addig, amíg lehet...