Két
hosszú
és
kilenc
rövid
ki tudja mit és miért
teszünk
korán ébredve
latolgatva életünk dolgait
december
hajnali
négy
sötétséget kémlelek
és
csillag hullik át az éteren
tűnődés
valóban és talán
ki látott csillagot hullni dermesztő téli éjszakán
a
fény
vetíti újra tegnapom örömét
mikor a lét
boldogan nyújtotta felém kincses tenyerét
kacskaringós utamon
bombariadó hogy élni jó
szép
és
nehéz
vállamra hulló angyali kéz
ébreszt
nyugtat
simít
összekuszálódott fonalat gombolyít
két
hosszú
kilenc
rövid
míg
repít
hallom
messze zengő
csengetéseit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése