Megyünk, azaz csak mennénk, hol kúszunk, hol mászunk, jól tudva természetesen, hogy az erdő nem sétatér. De szeméttelep, pusztulat? Biodiverzitás lenne az, amit látunk?
Kell a kidőlt fa, mert fontos része a biológiai folyamatoknak! Kell a hód is, mert kell...
De ki tekinti át a laikus számára is szembeötlő összhatást?! Teljesen dilettánsként nézem a tájat. Morzsányi tudásommal figyelem e part néhány éves életét, pontosabban halódását. Közben szerényen gondolok vissza az érettségi vizsgára, ahol a bizonyítványomba biológiából az ötös belekerült, pedig nem voltam, nem vagyok rá érdemes. Most azonban némi kis törlesztésre van lehetőségem... jobb későn, mint soha. Karanténos világban és emberkerülőben tett hosszú utaimon figyelem az elképesztő változásokat. Az ártéri erdő rohamos pusztulását csak az nem látja, akit nem érdekel a varázslatos természet.
Számolgatom a lehetséges okokat.
Az első - és legnagyobb kártevő az a vegyi üzem, mely településünk határában ontja mérgeit. Elvonszolni innen nem lehet, ez nyilvánvaló, de környezettudatosabbá tenni működését esetleg?!
Második - az ember, ki mocskát szanaszét szórja, mindenfelé jeleket hagyva maga után, parton szétszórva, vagy éppen hajóról a folyóba dobva hulladékait.
Harmadik - az invazív fajok - az őrült szaporodása, a paraziták terjedése. Cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa), fagyöngy, stb.
Negyedikként - a vastag, egymásra torlódó hordalék réteg, a rengeteg uszadékfa, mely az új egyedek fejlődését megakadályozza.
Ötödik - a robbanásszerűen szaporodó hódok.
Bizonyára a tudós elmék még több tényezőt tudnának találni a gyorsuló pusztulást vizsgálva.
/Pl - Fehér lepedék üli meg a csépi dunai ágnál a fákat..., krétapor szerű, s emellett a zuzmók is vastagodnak az ágakon, alig van már ott élő fa. Megérne egy alapos tanulmányt a látvány, mert engem egyáltalán nem nyugtat meg az a vélekedés, hogy ez így van rendjén./
Mind több gyorsan szaporodó növénnyel "gazdagodunk". - Inváziós növényfajok... - el kellene oszlatni azt a tévhitet, hogy minden "ZŐD" hasznos a part környékén, s hogy az erdő majd megvédi magát. Látva a liánok fojtogató szorításában pusztuló fákat kétséges, hogy az utóbbiak kerülnének ki e birkózásból győztesen, az erdei iszalag, vagy a borostyán szaporán teszi a "dolgát".
Amikor "megyünk" erőm szerint próbálok néhány fát a borostyántól, a liánoktól megszabadítani - napi jó cselekedeteimről tudom, hogy cseppek csupán a tengerben, mégis próbálkozom.
Egészségünkért! - Fotókat az elmúlt egy hónap alatt készült több tucatból választottam, most kizárólag az elrettentőek kerülnek bemutatásra, azoknak is csupán csekély hányada.
Az "útvonal" - Ercsitől Százhalombatta felé a Hosszúvölgyig, illetve a szigetújfalusi révtől kb 5 km-s körzetben a túlsó parton, a Baller tóig, fölfelé pedig a csépi kis félszigetig.
Megyünk!
Kérdés, hogy az élet, vagy a halál felé?!
Szívszorító, valóban! A fotóid nagyon érzékletesek. Az emberi nemtörődömség egyre több helyen, erdőkben és mezőkön felfedezhető, tettenérhető. Hiába kezdik már az óvodákban is a gyermekek felkészítését a környezetük védelmére, megbecsülésére, mire megnőnek, mintha elfeledkeznének a tanultakról. Tisztelet a kivételnek.
VálaszTörlésAmikor életemben először léptem át a nyugati határunkat, annyira meglepődtem, milyen éles a különbség Ausztria és Magyarország vidékeinek rendjében, tisztaságában. Mintha ők az anyatejjel szívnák magukba a tudást, hogy óvjuk, védjük, takarítsuk a közvetlen és tágabb környezetünket. Még nagyon sok a tanulnivalónk.
(A borostyán és fagyöngy meg a növények "hiénái".)
én a kidőlt fákat nem értem, egy-egy vihar után tele velük minden, nálunk a kert is. mitől, a többi sajnos az ember műve.azért vannak kezdeményezések a változtatásra, tán egyre több lesz
VálaszTörlés