Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2022. február 16., szerda

Új szerelem?

 

 

Néhány hete friss pelyhek, tollacskák kerültek a küszöbre, belekapaszkodtak a lábtörlő kókuszrostjaiba, alig tudtam kikaparászni onnan.
Tudtam, hogy a gyilkosok közünk vannak, nem kellett kölcsön kérnek a kalapos hölgy éleslátását, hogy rájöjjek Zsömle vagy Cili, alias Mákos guba a tettes... esetleg nem vagy, hanem és.
Napokon át bánkódott a gerlepár magányossá vált egyede. Néhány éve már, hogy ősz végén megérkeznek, s jóllakatják magukat a madáretetőből kipottyanó szemekkel. Aztán tavasszal huss elhúznak valamerre a balkáni gerlék, s némi szünet után megérkeznek az örvös galambok. Utóbbiak családtervezésből is nálunk jeleskednek. Volt szerencsém meglesni miként gyűjtögette a hím a fészeknek való ágacskákat, hogyan válogatott, s hogyan repült a nagy hárs ágai közé fel lankadatlanul, csőrében az alkalmas kis fadarabbal. Aztán láthattam a tojó kitartását, s mióta tavaly már lesház magasodik az udvaron egészen közelről nézhetem a pár fiókákról gondoskodó életét.
 
Durva szárnycsapkodásra lettem figyelmes az imént, kiugrottam hát az ágyból, hátha házi gyilkosaink tevékenykednek.
De nem! Egészen más történik éppen. Egy új szerelem kezdetéről írhatnék, tavaszos könnyed örömmel. Nem így van. A "mi" gerlénkről egy pillanat alatt kiderült, hogy tojó, s ő maradt özvegyen. A néhány nap óta őt kerülgető új jómadár időszerűnek látta, hogy belerepüljön a hölgy életébe. Friss, tavaszra hajazó szellők dobogtatják tán szívét, vagy a halni készülő hóvirágok gyengéd illata bizsergeti ösztöneit.
Nem tudom.
A vén cseresznyefán csattogtak a szárnyak, semmi héjanász az avaron. A rárepülési kísérleteket a tojó éles szárnycsapkodással hárítja. Hűséges ő, míg párja élt, minden csábításnak ellenállt, hiába kísérletezett időnként egy harmadik madárka.
 
Most, hogy fénylő, rügyhizlaló cseppek gyöngysora villan az ágon, s mindenfelé madárnótákra köszörülik torkukat a tollasok - most nehéz a gyász. 
A meglepő hevességgel udvarló hím elűzve, mi kis madárkánk békésen szedegeti a szemeket az udvaron, majd magasba repül, s közben valahonnan ismét felharsan a nászra hívogató burukkolás.
Jó lesz, ha hűséges gerlénk vigyáz magára, nehogy legközelebb lepottyanjon a fáról.
Négylábú kosztosaink lesben állnak.

 


 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése