Partfal


Szabad szemmel szeretném írni ezt a blogot, szememben néha mégis akadnak porszemek, melyek látásomat elhomályosítják. Lehet, lehet, hogy ez csak múló állapot nem vagyok más Uram, csak esendő földi vándorod!

2022. február 18., péntek

STOP

 

 






Minden megváltozott
az
óra
fejre állt
lélegzeted csitul
majdnem hogy eláll
halványodni kezdenek a percek
néhány elhaló szó
szorításod enged
zuhansz
ismeretlen mélysége vár
ahol
nincs tiltó tábla és nincsen határ
nem jelzi semmi
hogy
lépni milyen veszéllyel jár
ferdülnek a tengelyek
visszapillantani sem lehet
nincs út
csak
álom
válladra húzom a takarót
többé ne fázzon
homlokod hideg
hosszan
csendben
fogom a kezed
gyógyulsz most
merítkezel
megszűnik a világ
egyedül te létezel

ablakon nem lebben függöny
a
gázláng éppen csak motyog
nem mozdulok
érzem a csodát
ereidet átmosó édes áramlatot
az
élet rohan majd tovább
terhek
gondok
mind sarkunkra hágnak
aludj még kedves
ringató a csend
néhány órára csitul a világ
szokatlan béke
simítja hosszan végig hátad.
 



1 megjegyzés:

  1. Márta, gyönyörű!
    Mi különbözteti meg az igazi költőt a rímfaragótól? Hát pl ez: "szokatlan béke
    simítja hosszan végig hátad." Ilyenkor fellobban bennünk a szépség felismert pillanata...

    VálaszTörlés