Elkalandoztunk, pedig még sok a dolgunk, mondta Mikulás és mindenkinek öntött az imént főzött friss teából.
Kuncogás, kuncogás... ilyenkor legjobb lenne a csomagolás - danolászott Rudi és sűrűn csattogtatta az ollóját, s amikor már egy halom ágacska hevert előtte ügyesen elrendezte, s összekötötte piros szalaggal. Megadjuk a módját! Beste kölkök, mennyit kell dolgoznunk miattatok. - gondolta magában, meg azt is, hogy vajon a gyerekek mivel is érdemlik ki mostanában az aranyos vesszőket?! Jól emlékezett még a felsorolásra, valahol meg is van a füzet, amikbe írták a főbb tudnivalókat, amikor a krampuszképzőbe jártak. Mert nem úgy van az, hogy ukmukfukk bárki végezheti ezeket a feladatokat. Iskola, tanulás és vizsgák előzték meg a mikulássegédséget.
Rudi szeme előtt megjelentek a szavak: Lustaság, irigység, veszekedés, csúfolódás, csúnya beszéd stb. A felsorolásban vezetett a verekedés, és a rongálás is. Először nem is értették, hogy mit jelent a rongálás, így Nyúl Piroska tanító néni hosszasan sorolta a példákat.Tudjátok a rongálás sok mindent magába foglal, de elsősorban a természet bántását szoktuk rongálásnak nevezni... Az ágak lecsippentése is az lenne, a virgácskészítés is? - aggályoskodott Rudi magában. No majd egyszer megkérdezem az iskolában, hiszen nálunk fogyóeszköz a virgács, anélkül mit sem érne az egész. Sok minden eszébe jutott a tanító néniről, aki nagyon szigorúan vette a tananyagot, s az évzáró vizsgán csak az a nebuló kaphatott ötöst, aki minden kérdésre tudta választ. Mivel Rudi a torkosságot, az ínyenc falatok elcsenését nem tartotta nagy huncutságnak, így azt nem is írta bele a záródolgozatba. Miért is járna virgács néhány szaloncukor sutyiban bekapásáért?! De a tanító néninek más volt a véleménye, így ugrott az ötös az évzárón, pedig Mikulás nagy jutalmat helyezett kilátásba.
Hát igen, nem igazságos az élet - sóhajtotta, s irigykedve nézte, ahogy barátai csomagolás közben bekapnak egyet-egyet a szaloncukorból. Mikulásnak fel sem tűnt ez a falánkság, úgy elmerült a lehetetlen kívánságok listájának böngészésében.
Hajmeresztő! - sóhajtott fel, hogy ezek a gyerekek mit ki nem találnak?! Holdjáró autó, elemes zenélő fogkefe, kifogyhatatlan csokoládé adagoló, űrséta a Marson, savanyú uborka ízű rágógumi, lecsó ízű nyalóka, a világ legnagyobb legoja - és egyre csak sorolta az elképesztő kívánságokat.
Neked semmibe sem kerülne, bármelyiket teljesítheted - szólalt meg Slampusz. Persze, hogy tudom teljesíteni, hiszen itt a varázspálca készenlétben. De igazságos lenne?! Van, aki örül egy csomagnak is, egy mesekönyvnek, vagy egy társasnak, amivel az egész család játszhat. Nem, nem és nem! Nem teljesítek egyetlen lehetetlen kívánságot sem - és ezzel félretette a listát.
Nekünk is lenne egy nem lehetetlen, azonnal teljesítendő kívánságunk, sugdosták egymásnak a krampuszok. Ki szeretnénk szaladni végre a ligetbe, megnézni, hogy járt e ott Enyves Dzsó, most még nagy a hó, jól láthatók a nyomok. De erről most szó sem lehet. Habár... - gondolta Frici és a homlokára csapott!
Amikor már nagy halomban álltak a kész csomagok, s a virgácsok egymás mellett, no akkor jött el a dolgok neheze, az egyeztetés. Kinek mi jár?! Őszintén szólva ebből mindig vita kerekedett, amiben egymásnak feszültek a felek, Mikulás és a krampuszok ritkán voltak azonos véleményen.
Így, hogy pihenten fogjanak hozzá a nehéz feladathoz előbb ebédszünet következett. Mikulás felmelegítette az ételt, a krampuszok pedig kimentek a fürdőszobába. Megnyitották a csapot, de nem kezdtek mosakodni, hanem összedugták a buksijukat. Remek ötletem van - mondta Frici! Halljuk, halljuk! Azt gondoltam, hogy belekukkanthatnánk a mindent látó messzelátóba, rögvest kiderülne, hogy Enyves merre csatangol! Pompás!- vágta rá Slampusz, de hogyan jutunk a messzelátóhoz?! Kieszeltem valamit - válaszolta Frici!
