Kiszakadtak az éjszaka sötét bugyrai
a
láthatáron már dereng valami
ám a távoli bársonyos fények
még nem mossák színesre a szürke vidéket
folyónkat is csak sejteni lehet
hallgatag ezüst szalag
nem fürdeti benne magát hányaveti kedvvel a nap
lenne még éjjel
félálomban magamra húzott takaró alatt
híd ívelne
együtt járna rajta való és kábulat
egyensúlyoznék
létszigetem peremén
és
ahogy belül növekedne a fény
visszanézve láthatnám
ágyunkon szétterülő pléd szegletén
ágyunkon szétterülő pléd szegletén
megpihentek a vágyak
kései délutánnak
órái elszaladtak
kis idejük maradt csak a szavaknak
hallgattalak
távoli város képei
utcák és terek
szemed szemembe lopta a képeket
más világok
máshol nevetők
szisszenő életek
lehetne még csendesült délután és szótlan reggel
lenne még varázslat
világot látni a te szemeddel.
nagyon szép!
VálaszTörlés