Alkonyi fényben láttam a folyót
színes lámpák
játszottak káprázatot
mély
meleg és puha
álmos délutánok szédítő mákonya
szavak
vallomások
mondatok
árnyak is takarták a lemenő napot
esendő létünk törékeny halmaza
nehezül
csoda hogy a távoli
tompa láthatárnak
váratlanul életkedve támadt
és
lágy ölelésű
sugaras vágyak ismét ránk találnak
veszteségeimet ma meg sem számolom
nézem a vizet
ki-ki magáért magával fizet
csendesült
mosollyal
fürdetem szívem a fényparádés
édes
látomásban
fel sem tűnik hogy elmerülök
egy
elképzelt világban.
egy
elképzelt világban.
Nagyon nagyon tetszenek a verseid!
VálaszTörlés